Lesz-e Konstanca “magyar” kikötõ?

A magyar cégek kezdik felfedezni a lehetõséget a román kikötõben, Konstancában. A fekete-tengeri város és Magyarország között az áruforgalom a gazdasági válság ellenére csaknem 70 százalékkal nõtt 2007-2010 között.

Egy hazai hajózási szakértõ felvetette az elmúlt napokban, hogy a magyaroknak saját rakpartot és gabonasilókat kellene kiépíteniük Konstancában.

Annak ellenére, hogy a gazdasági válság miatt mindenütt visszaesett az áruszállítási forgalom, a romániai Konstanca és Magyarország között a 2007-es 2,3 millió tonnáról 3,9 millióra emelkedett az áruvolumen – mondta el a hvg.hu-nak Erdélyi László, a konstancai kikötõ magyarországi képviselõje. Ez csaknem 70 százalékos emelkedésnek felel meg.
 
Erdélyi az ötödször megrendezett konstancai kikötõ napján, az ehhez kapcsolódó csütörtöki budapesti konferencián kicsit részletesebben is bemutatta a Fekete-tenger partján lévõ román kikötõváros és Magyarország kapcsolatainak fejlõdését. Erdélyiék 2008-ban már érzékelték a forgalomnövekedést, miután 2007-ben megszervezték az elsõ magyarországi, Konstancát népszerûsítõ konferenciát, és belevetették magukat a magyar-román kikötõi kapcsolatok erõsítésébe. 2008-ban a forgalom már 2,9-3 millió tonnára emelkedett, de ez még lehetett volna egyszeri véletlen hatás is szerinte. Ám az, hogy 2009-re 3,3 millióra, 2010-ben pedig 3,9 millió tonnára nõtt a volumen, azt bizonyítja, hogy valóban sikerült felkelteni az érdeklõdést a romániai kikötõ iránt – véli a magyarországi képviselõ.
 
A magyarok éppen Brüsszelben tárgyaltak
 
A mostani konferencia fontosságát jelezte, hogy román részrõl megjelent Eusebiu Pistru közlekedési államtitkár is az eseményen. Magyar részrõl nem tûnt fel azonban egyetlen hivatalos minisztériumi képviselõ sem, ennek oka értesüléseink szerint az volt, hogy éppen március 3-án, a Konstancáról szóló budapesti tanácskozás napján Brüsszelben tárgyaltak az EU közlekedési miniszterei, hazánk pedig az Unió soros elnöki tisztét látja el.

Constanta tengerpartja
 
Pistru államtitkár mindenesetre arról beszélt, hogy a román kormány igyekszik infrastrukturális fejlesztésekkel támogatni a konstancai kikötõ forgalmának bõvítését. Vasúti és közúti fejlesztéseket terveznek – a hajózást segítõ projekteken kívül – a Fekete-tenger partvidékén.

Bár a magyar kormány nem képviseltette magát, eljött a tanácskozásra a magyar üzleti szférát képviselõ Takács János, a Menedzserek Országos Szövetségének az elnöke, az Electrolux regionális vezetõje. Õ a két ország, Magyarország és Románia együttmûködésének szükségességét hangsúlyozta. Az Electrolux példájával is igazolta a határokon átnyúló együttmûködést, hiszen a cégnek Jászberényben és Nyíregyházán vannak magyar hûtõgép- és porszívógyárai, a román oldalon pedig Szatmárnémetiben (Satu Mare) mûködtetnek üzemet.
 
A vasútnak még vannak gondjai
 
A Rail Cargo Hungaria, a vasúti teherszállítással foglalkozó cég szintén képviseltette magát a fórumon. A magyar vasúti fuvarozó az osztrák Rail Cargo Austria érdekeltségébe tartozik. A cégcsoportnak három nagy ügyfele van a térségben, amelyeknek Konstancából szállítanak árut. Mindhárom ügyfél a vas- és acélipar reprezentánsa: a kassai, szlovákiai US Steel-üzemrõl, a dunaújvárosi vasmûrõl, valamint a galaci (Galati, Románia) acélmûrõl van szó. Azonban még e három cég révén sem éri el a vasúti fuvarozó által szállított áruk mennyisége az egymillió tonnát – tudtuk meg. A Rail Cargo Hungaria számára azonban nemcsak a kikötõi, hanem az állami vasúti fejlesztések is fontosak, mert egyelõre nem tudnak elég gyorsan áthaladni sem Románián, sem Magyarországon a szerelvények. Külön gondot okoz a határátlépés nehézsége, ami közúton ma már megoldott, vasúton viszont még mindig nehézkes.
 
A román-magyar összefogás jelentõségét mindenkinél jobban hangsúlyozta a csütörtöki konferencián Szalma Botond, a Magyar Hajózási Országos Szövetség elnöke. Az elõadó elsõsorban a Duna (jobban) hajózhatóvá tételét szorgalmazta. Szalma szerint magyaroknak és románoknak össze kell fogniuk az infrastruktúra fejlesztésében is, és ezt akár az EU nélkül is meg kellene tenniük. Javasolta egy magyar kikötõi rész, rakpart elkülönítését a Fekete-tenger partján. Az exportpiacokra kiszállított magyar gabona számára pedig külön siló építését vetette fel. Emlékeztetett Szalma arra is, hogy a szerbeknek van saját rakpartjuk Konstancában.
 
Versenyben a többi kikötõvel
 
A konferencián a vasutasok és a hajósok is kitértek arra, hogy Konstanca több más kikötõi térséggel áll versenyben. Így a német (Hamburg-Bréma) és a holland (Rotterdam) logisztikai központok mellett az adriai (Koper, Rijeka) kikötõk a legnagyobb konkurensei a román városnak. Konstanca távolságban messzebb van, mint az adriai kikötõk (érdekes, a mostani konferencián Triesztrõl, az egyik legkomolyabb vetélytársról kevés szó esett), viszont nagyobb tömegû áru átrakodására alkalmas, és nagyobb hajók befogadására képes, mint mondjuk a szlovéniai Koper. Konstanca a német-holland kikötõkkel pedig árban és távolságban lehet versenyképes, valamivel közelebb van ugyanis Budapesthez, mint Hamburg, Bréma vagy Rotterdam.
 
Ugyanakkor Szalma Botond hangsúlyozta, hogy a konstancaiaknak a jövõben jobban oda kellene figyelniük az ügyfelekre, azok gyors kiszolgálásra. Említett egy példát, hogy 100 ezer tonna melaszt akartak behozni Magyarországra, ám másfél hónap alatt tíz levelükre csak három választ kaptak Romániából. Ezzel szemben az adriai kikötõk egy-három napon belül válaszoltak – igaz õk elutasítólag. (Csak megjegyezzük: Hollandiából persze tíz levélbõl tízre kapott gyakorlatilag azonnal választ Szalma Botond cége.)
 
Konstanca jelentõségével nemcsak a csütörtöki konferencián foglalkoztak a logisztikai, hajózási és közlekedési szakértõk. Szerdán a budapesti Bolgár Kulturális Intézetben mutatták be a „Kompországok – ahol a part szakad…” címû kötetet, amelyet a Debreceni Egyetem földrajztudósai, Demeter Gábor és Radics Zsolt szerkesztettek, és amely Közép-Kelet-Európa integrációs törekvéseirõl szól. A kötetben szerepel egy írás a román gazdasági modernizációról is, amelyet Molnár Ernõ készített. Eszerint Konstanca az egyik legnagyobb délkelet-európai kikötõ, amelynek forgalma 62 millió tonna volt 2008-ban. (A két világháború között Konstanca az ötödik legnagyobb forgalmú kikötõ volt Európában – ezt Erdélyi Lászlótól tudtuk meg.)
 
Ugyanakkor Molnár Ernõ írás kiemeli még Midia kikötõjét, illetve a dunai folyami kikötõkre is kitér Románia délkeleti régiójában. Ezek Galati-ban és Brailában vannak, illetve a Duna-Fekete-tengeri csatorna mentén (Luminita, Medgidia). Ebben a délkeleti régióban található Románia Bukaresten kívüli legnagyobb vállalata, a 2008-ban 13 700 embert foglalkoztató ArcelorMittal Galati S.A. – ez a már említett galaci acélmû. A régió többi vezetõ foglalkoztatója közül Molnár Ernõ a hajógyártásban érdekelt Daewoo Mangalia – Heavy Industries céget emeli ki, amely közel 3800 embert foglalkoztat.
 
A németeknek is fontos a dunai hajózás
 
A Duna hajózhatósága nemcsak a magyaroknak és a románoknak, hanem a németeknek is fontos. Errõl a hvg.hu munkatársa egy másik rendezvényen a német Bundestag tagjával, Karl Holmeierrel beszélgetett. Holmeier a hvg.hu kérdésére sajtótájékoztatóján elmondta, hogy nemcsak a turizmus, hanem a cégek, a gazdasági szereplõk szempontjából is fontos lenne egy átfogó Duna-stratégia elkészítése. Ez a kérdés a soros magyar EU-elnökség egyik fõ témája is egyben jegyezte meg a Bajorországban megválasztott német parlamenti képviselõ.
 
Szerzõ: Szegõ Iván Miklós
(Forrás: http://www.hvg.hu)

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

w

Connecting to %s